„Fáj a fejem, ez biztosan agydaganat! Lássuk, mit ír róla az internet… Úristen, a tünetei közt van a fejfájás! Itt a vég: gyengének és kimerültnek érzem magam. Nem, ez nem a front, nem is az alváshiány, ez ennél sokkal komolyabb, és csakis egyetlen lehetséges végkimenetele van a dolognak: … meg fogok halni…”
.jpg)
Ezek a gondolatok cikáznak egy hipochonder fejében, mikor valamilyen furcsa tünetet észlel magán. Nincs olyan, melyre csak legyint, hogy semmiség, nemsokára elmúlik, hanem minden egyes esetben valami gyilkos kór támadta meg, melynek felépülési esélye igen csekély. Bármit észrevesz, azt felnagyítja, és nem ritkán hozzáképzeli azokat a jeleket, amik még pluszban a halálos betegség jellemzői. Pánik lesz rajta úrrá, gondolatai kizárólag a nem létező betegsége körül forognak, és sokszor még az sem segít, ha az orvosi leletek negatív eredményeket mutatnak. Ekkor meg van győződve arról, hogy valamit elhibáztak, nem figyeltek rá oda eléggé, és ezért újabbnál újabb vizsgálatoknak veti alá magát, vagy szerettét. Előfordulhat olyan eset is, hogy már kész diagnózissal áll az orvos elé, mivel alaposan tanulmányozta a betegséget és annak kezelési metódusait.
Kiváltó okok
Szakemberek állítják, hogy a hipochondria mögött depresszió, esetleg pánikbetegség lapulhat. A félelem a betegségektől még inkább fogékonyabbá teszik őket a legapróbb változásokra, ami által a szorongás csak jobban nő. Stressz hatására gyakran testi tünetekkel válaszolnak, csak hogy elmeneküljenek egy adott szituációból.
A következő személységjegyek kiváló talajt szolgáltatnak annak, hogy valaki hipochonderré váljon: narcisztikus, maximalista, egocentrikus, vagy pont az ellenkezője, tehát zárkózott, vagy önbizalomhiányos. Leginkább 20-30 éves kor között jelentkezik, mikor az ember már tudatában van egy-egy betegség komolyságával és főbb tüneteivel.
Egy másik elképzelés szerint kiváltó ok lehet az is, ha valaki nem találta meg élete célját, - és úgy gondolja, nem lesz elég ideje arra, hogy erre rájöjjön- vagy épp az, hogy megtalálta, és nem szeretné, hogy a halála miatt nem élvezheti azokat, amiket kemény munkával megszerzett.
Sokszor a család is rátesz egy lapáttal, igaz, az esetek nagy részében nem is tudnak róla. Ha folyton azt hallja, hogy ’ne igyál hideg vizet, mert fájni fog a torkod’, ’vegyél fel sapkát, mert megfázol, ’ne csináld ezt meg azt, mert beteg leszel’…stb, mind-mind felerősítheti benne a félelmet. Persze csak akkor, ha a kisgyerek eleve is érzékeny a túlzott aggódásra.
Gyógymód
Súlyosabb esetekben leginkább a pszichológus/ pszichiáter, esetleg pszichoterápia segíthet, ami által fény derül a betegség mélyebb okaira. Van, hogy odáig fajul a hipochondria, hogy akarattal árt magának (vagy másnak, akibe belevetíti a tüneteket) a paciens, hogy bebizonyítsa, igenis neki hatalmas baja van. Ez a fokozatot Münchausen szindrómának nevezik.
A betegség kezdeti stádiumában elegendő, ha az alany olyan tevékenységet keres, ami oldja a benne lévő szorongást, például: meditáció, jóga, vagy valamilyen küzdősport.
Mit tehet a család?
Az együttélés egy hipochonderrel nem könnyű, ugyanis rengeteg energiát elvehet az, hogy folyton a panaszáradatot hallgassuk. Nem kell nagy feneket keríteni neki, de ugyanakkor érdeklődést is kell tanúsítani, mert azzal csak rontunk a helyzeten, ha egyszerűen legyintünk szerettünk aggodalmaira. Természetesen a másik véglet sem jó, ha túlzottan idegesek leszünk, mert azzal még jobban erősítenénk benne a betegségtudatot.
Módosítás: ( 2011. szeptember 02. péntek, 13:48 )