Sokáig hittem azt, hogy szinglinek lenni azt jelenti, bár egyedül van az ember lánya a világban (értsd: férfi nélkül), mégsem magányos. Megtalálja a számítását, éli az életét, megvalósítja önmagát, valamint kellő mennyiségű szabad akarattal és pénzzel rendelkezik ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében.

Aztán egyszer csak jött az elsöprő szerelem, és én még mindig szingli voltam lélekben. Fantasztikusan éreztem magamat a bőrömben. Madarat lehetett volna fogatni velem. Mivel azonban a párom nem vonta meg tőlem szabadságomat különböző „rendeletekkel” és szankciókkal, így azt gondoltam, én vagyok a legboldogabb szingli a világon!

Később eljött az a stádium, mikor összeköltöztünk, és kezdtem párosan gondolkodni. Az „Én” helyét felváltotta a „Mi”. Már évek óta egy pár voltunk/vagyunk, mivel azonban a szabadságjogaim nem sérültek, így joggal érezhetem magamat felhőtlen páros-szinglinek. Remélem, ezzel új típust teremtek. J Bár valódi boldogság tölt el, mikor a Kedvessel vagyok, nagyon jól érzem magamat egyedül is.

Hétvégén – nem titok – betöltöttem a 36. életévemet, s megtörtént, amire szingli szívem nagyon vágyott. Megkérték a kezemet és én IGENT mondtam. Majd egyszer csak megrémültem. Megszűnni látszik a szingli státuszom és a menyasszonyság veszi át a helyét? Vajon tényleg ennyire fontosak a státuszok?

Harminc évvel ezelőtt még szégyen volt pártában maradni, és hamar megbélyegezték az embert. Szánalmas pillantások, sóhajtások közepette morzsolták a szavakat a szűk szájak: vénkisasszony. Aztán fordult a kocka, s mit ad isten, a szingli státusz divatba jött. De vajon divat-szingli-e az, aki ragaszkodik a függetlenségéhez? Vajon mi, nők is ugyanúgy félünk a házasságtól, mint a férfiak? „Mossál, főzzél, takarítsál, hol a vacsora?”

Hát, én mostantól eljegyzett szingli menyasszony vagyok, és ha egyetlen is ezen a világon, attól még rendkívül boldog! J

Szöllősi Györgyi

| More...