".. fáj a szíved, titkon nagyon szenvedsz,
félsz és elfutnál az élet elől messze,
mert sok rossz dolog történt, sötétek a napok,
hidd el az élettől én is sok rossz dolgot kapok,
de nem hátrálok meg, még most nem tehetem,
mert él még bennem a remény, ami suttogja a nevem
nagyon halkan szívemben, mint lantnak a húrja,
azt mondja higgy a jóban újra és újra
s tudom nem adhatom fel, küzdenem kell végre,
hogy amit megfogadtam, azt vigyem is végbe,
mert egyszer élünk, s az alatt kell jót cselekedni,
s bármennyi a rossz dolog, azt mindig elfeledni,
bízzunk hát az életben, nevessünk a szépen,
szedjünk virágot mint kis leány a réten,
és ha belénk rúgnak is, álljunk fel a porból,
nevessünk az arcukba, kik nem értenek a szóból,
mert hidd el másnak is ad rosszat a sors,
lehet hát, hogy egyszer téged is felkarol,
mert jön még szép az életben, süt még majd a nap,
hát mosolyogj, hogy boldog legyen ez a PILLANAT.."

MARADJ MÉG!

Maradj még, engedd egy pillanatra
elhinnem, hogy szívünkben még nyár van.
Maradj még, engedd, hogy megtaláljam
önmagam a szemed mosolyában.
Maradj még, ne vidd el tőlem még az álmokat,
a vasárnapok fényét,
Maradj még, engedd, hogy maradjon az életemben
Még egy percnyi szépség.

Maradj még!
Ha elmész, mit reméljek én?
És kivel örüljek a mának?
Ha elmész, veled megy a nyár,
Nincs napsugár,
Nincs mire várjak.
Maradj még!
Ha elmész, rám borul az éj,
És vigasz nem jöhet semerről,
Ha elmész, véget ér a dal,
S úgy félek én – a csendtől…MARADJ MÉG!

Maradj még, engedd egy pillanatra
elhinnem, hogy szívünkben még nyár van.
Maradj még, engedd, hogy megtaláljam
önmagam a szemed mosolyában.
Maradj még, ne vidd el tőlem még az álmokat,
a vasárnapok fényét,
Maradj még, engedd, hogy maradjon az életemben
Még egy percnyi szépség.

Maradj még!
Ha elmész, mit reméljek én?
És kivel örüljek a mának?
Ha elmész, veled megy a nyár,
Nincs napsugár,
Nincs mire várjak.
Maradj még!
Ha elmész, rám borul az éj,
És vigasz nem jöhet semerről,
Ha elmész, véget ér a dal,
S úgy félek én – a csendtől…