A szexualitás természetétől fogva egyidős az emberiséggel. Persze folyamatosan változott, attól függően, hogy milyen volt a társadalmi berendezkedés, matriarchális vagy patriarchális. Továbbá, hogy a kor tudománya hogyan ítélte meg az emberek érzelmeit.

Az ősi közösségektől az ókori birodalmakon át, a középkor társadalmáig és a mai kor erkölcseiig nagyon komoly változásokon ment keresztül a szexualitás megítélése. Így ha legközelebb olyan dologba botlunk, amely megbotránkoztat minket, csak gondoljuk végig a tényeket.

Őskor

Ekkor még a nő jelenti a társadalom alapját. Ők vezetik a csoportokat és gyakorolják a feltétlen hatalmat. Nem ritkán több férjet is tartanak, a szavuk törvény. Ennek oka, hogy az élet a nőtől származik, így a hatalom az ő kezében összpontosul.

Ókor

Ekkorra már változik a berendezkedés, a férfi kerül a hatalom középpontjába. A fallikus szimbólumok elterjednek, nemegyszer pénisz formában ábrázolnak isteneket, mint például Sívát, Oziriszt, vagy a rómaiak ősi isteneit. A nő egyre jobban leértékelődik. II Ramszesz idejében ugyan még tartja magát egy szokás, miszerint a nő választja a férfit, és nem fordítva, valamit a születendő gyerek is a nő nevét viseli. A rómaiaknál azonban a feleség csupán arra való, hogy fiút szüljön, és vezesse a háztartást. Ez az elgondolás megvan a görögöknél is. A nő csak szűzen mehet a házasságba. A nász előtti szex csupán azt hivatott ellenőrizni, hogy a nő termékenysége rendben van-e. A férfi természetesen nem kell, hogy ilyen önmegtartóztatást gyakoroljon. A házasság alatt sem a feleségnél keresi a szerelmet és az örömöket. A férfiak nem csak egy, de sokszor több szeretőt is tartanak. Bár előfordul hogy a nő is felszarvazza a férjét, de ennek lehetnek következményei. Sokszor megesik, hogy a megszégyenített férfi lenyeli haragját, de az is, hogy nem csak az asszonyon áll szörnyű bosszút, hanem a másik férfin is, vagy akár egész csoportokon, akik a riválishoz köthetőek. Ez természetesen csak a kimagasló hatalmi pozícióban lévőknek adatik meg. Az ókori életvitelhez hozzátartozik a férfiak közötti szerelem is. Ennek politikai és harcászati vonatkozásai is vannak, és gyökereit a görögöknél találjuk. A párosával küzdő férfiak, mivel érzelmileg is kötődnek egymáshoz, nem hagyják egymást hátra, illetve bosszút állnak a másik haláláért. Gondoljunk csak Akhilleuszra és Partokloszra, vagy akár Nagy Sándorra. A politikában is jelentős szerep jut a férfiszeretőknek, hiszen abban a korban a nők többsége műveletlen, így a fennkölt együttlét a férfiak között jöhet létre. Sőt, egyes görög gondolkodók szerint a szerelem férfiakra vonatkozatott fogalom, az csak az azonos neműek között jöhet létre.

Középkor

A keresztény egyház térhódításával a nők helyzete tovább romlik. A kezdeti időszakban azt is megkérdőjelezik, hogy a nőknek van-e egyáltalán lelke. Az egyház a nőket teszi felelőssé minden eredendő bűn miatt (lásd Éva és az alma esetét, melyben Ádám „csak” mint elszenvedő alany jelenik meg, akinek az a bűne, hogy megbízott a nőben) így helyzetük nem éppen rózsás. A szüzesség egyre komolyabb tényezője a házasságkötésnek, az a nő, aki már nem érintetlen, nem talál férjet. A férfiaknak nincsenek ilyen megkötéseik. Persze az erkölcsöken nem egyszerű ilyen gyorsan megváltoztatni. Bár az egyház megtiltja a nyilvános meztelenséget, tartja magát az ókori szokás. Ez pedig nem más, mint az ünnepekkel egybekötött orgia. A farsang egy olyan esemény a középkorban, ahol az egyház bocsánatos bűnnek tekinti a nyilvános pucérságot. A 18.-19. századig odáig romlik a helyzet, hogy a nőknek már a szex élvezetét sem hagyják meg. Úgy gondolják, hogy a hölgyek eredendően képtelenek erre az élvezetre.

Napjaink

Persze mondhatjuk, hogy pedofilia például eddig nem volt, de ezt tévesen feltételezzük. A napjainkban hál’ Istennek, erősen üldözött deviancia már régóta jelen van az emberiség történetében a zoofiliával együtt, ráadásul egyáltalán nem törvénytelen formában. A mai kor devianciáinak kialakulásáért sokszor lehet felelőssé tenni az előző korok erkölcsi szigorát, illetve a visszamaradt „szokásokat”. De azt legalább már elérte az emberiség, hogy ha a dolog nem olyan kirívó, hogy azt nem lehet tétlenül nézni, akkor elviselik, és megpróbálják a négy fal között tartani.